Padlómosó gép forma
1. Release agent
A rotációs fröccsöntési folyamat melegítési szakaszában a felületi oxidáció következtében kémiai vagy fizikai kötés jön létre a polietilén por vagy olvadék és a forma belső felülete közötti határfelületen. Ha a forma belső felületén helyi hibák vannak, a polietilén olvadék ezekbe a hibákba áramlik, és helyi beágyazódást képez. Ez megnehezíti a termék eltávolítását a formából a lehűlés után. A fenti helyzet elkerülése érdekében a forma belső felületére egy réteg hőálló anyagot kell felvinni, hogy megakadályozzuk a tapadást. Az ilyen típusú anyagokat leválasztószernek nevezik. Sokféle ipari leválasztó szer létezik. A polietilén rotációs fröccsöntési eljárása magas követelményeket támaszt a leválasztó anyagokkal szemben, főként a hőállósággal szemben. Az olajok, viaszok és szilikonolajok általánosan használt leválasztószerek, de minden etetés előtt egyszer fel kell őket használni, ezért ezeket eldobható leválasztószereknek nevezzük. Ez a fajta leválasztó szer alacsony költséggel és jó bontó hatással rendelkezik, de könnyen kivándorol a termék felületére és befolyásolja annak felületi tulajdonságait. A térhálós sziloxán egy félig állandó leválasztó anyag. Nem igényel gyakori alkalmazást, nem vándorol, nem befolyásolja a hőmérséklet-változás, jó bontó hatása van, de költsége magas.
Ha vékony politetrafluor-etilénréteget keverünk a formaüreg felületére (mint egy kereskedelmi forgalomban kapható tapadásmentes serpenyő), tartós formát bontó hatás érhető el. A politetrafluor-etilén tartós formabontó szer.
2. Hőmérséklet szabályozás
A polietilén rotációs fröccsöntési eljárásában van egy speciális jelenség: a porolvasztási folyamat során a porszemcsék közé beszorult levegő buborékokat képez, és a melegítési folyamat folytatódásával ezek a buborékok eltűnnek. A további kutatások azt mutatják, hogy ezeknek a buborékoknak az eltűnése nem annak köszönhető, hogy a felhajtóerő hatására az olvadék szabad felületére mozognak, hanem azért, mert a buborékokban lévő levegő fokozatosan beleolvad a megolvadt műanyagolvadékba. A kísérletek azt mutatják, hogy amikor a hőmérséklet 150 °C-ra emelkedik, különböző méretű buborékok keletkeznek a polietilén olvadékban. A polietilén olvadék nagy viszkozitása miatt a buborékok felhajtóereje nem elegendő ahhoz, hogy a buborékokat a szabad felületre tolja. Amikor a hőmérséklet 200 °C-ra emelkedik, az összes buborék eltűnik. Ezért a polietilén forgóformázásakor a melegítési folyamat tudományos ellenőrzése nagy jelentőséggel bír a polietilén termékekben lévő buborékok eltávolítása és a termék minőségének javítása érdekében. Mert a forgóformázás hevítési ideje néha hosszabb, különösen akkor, ha a termék fala vastagabb. Fél órától több mint egy óráig tarthat. Jelenleg olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megakadályozzák az anyag termikus oxidációját és az anyag tulajdonságainak csökkenését a fűtési folyamat során. Általában antioxidánsokat adnak a polietilén műanyagokhoz a megelőzés céljának elérése érdekében. Ha azonban a polietilén anyagot túl magas hőmérsékletre hevítik, vagy a melegítési idő túl hosszú, az antioxidáns nem tudja megakadályozni az anyag oxidációját. Ha a termék vastagsága nagy és hosszú ideig melegíteni kell, a fűtési hőmérsékletet csökkenteni kell. Ha a melegítési időt a hőmérséklet növelésével lerövidítjük, a buborékok megmaradhatnak, mert a buborékokban lévő levegőnek nincs ideje eltűnni. Amikor a polietilén műanyagot olvadt állapotra hevítik, az anyag kristályos állapotból olvadékká alakul át, ami pontosan akkor történik, amikor a polietilén részecskék elkezdenek olvadni és meglágyulni. Egy olyan anyagrétegben jelenik meg, amely érintkezik a forma belső falával, egységes réteget képezve az olvadt anyagból. Ezután fokozatosan kitágul a belső rétegig, amíg a teljes keresztmetszet teljesen átalakul műanyag olvadékká. A következő lépés a melegítés folytatása, hogy a buborékok fokozatosan eltűnjenek. Ennek a folyamatnak a hőmérséklet- és időszabályozását módosítani kell.
3. Hűtési folyamat
A lehűlés során a polietilén olvadék hőmérséklete 200°C-ról közel szobahőmérsékletre csökken, és a polietilén molekulái rendezetlen állapotból rendezettebb kristályos állapotba kerülnek. A kristályosodási folyamat bizonyos ideig tart, és a kristályosodás sebessége a polietilén olvadék viszkozitásával függ össze. Ha a polietilén olvadékot gyorsan lehűtik, a polietilén olvadék viszkozitása gyorsan megnő, ami gátolja a kristályok növekedését és befolyásolja a polietilén kristályosságát. Ha a kristályosság eltérő, a polietilén termék sűrűsége eltérő, és a fizikai tulajdonságok is eltérőek lesznek. Emiatt a gyorsan hűtött polietilén forgóformázott termékek sűrűsége kisebb, míg a lassan hűtött termékek sűrűsége nagyobb. Természetesen minél lassabban hűl le a termék, annál hosszabb a gyártási ciklusa és annál magasabb a költsége. Magának a rotációs fröccsöntéshez használt polietilén pornak van egy bizonyos sűrűsége, amelyet az anyag gyártója határoz meg. A rotációs öntött gyártás után azonban az eltérő hűtési sebesség miatt a polietilén rotációs öntött termékek sűrűsége bizonyos mértékig megváltozik.
